Minden ember volt egyszer egy álmodozó, játszadozó, fantázia világban élő kisgyerek. Bizonyára mindenkinek volt egy vagy több gyerekkori álma, csak lehetséges, hogy már nem emlékszik rá. Nekem három is volt. És mára már büszkén mondhatom, hogy nagyjából mindhármat művelem, ha nem is profi szinten, de amatőr formában, hobbiként mindenképpen. Az egyik volt a sport lét, ami mindig is fontos volt számomra. Futottam és jártam edzésekre. Ez mai napig meg is maradt, de sosem lett belőle magasabb szint. A másik, amit imádtam a rajzolás és színezés. A mai napig eljárunk a barátnőimmel havonta egy-egy közös festésre, ahol közben trécselünk és nagyon jól érezzük magunkat. A harmadik pedig a főzés volt. Igen, a főzés. Már gyerekkoromban nagyon sokat segítettem édesanyámnak a konyhában és így bizony sokat tanultam is. Megfogadtam, hogy ha lehetőségem lesz, és nagy leszek, akkor megtanulok rendesen főzni és lesz egy pici kis éttermem valahol vidéken, vagy külföldön egy kis tengerparti városban.
Természetesen nem szakácsként indultam el a továbbtanulás rögös útjai után, hanem közgazdász lettem. Az első munkahelyem egy bankban volt, aminek nagyon sokat köszönhetek, imádtam ott lenni, de nem találtam meg benne önmagam. A második munkahelyem már több sikert hozott egy multinacionális cégnél. Sikerült elég jó fizetést is megszereznem, amiből tudtam félre tenni. Így egy idő után már elmehettem egy főző suliba, ahol megtanultam az éttermek konyhájának minden fontos mozzanatát.
Ma már rendelkezem annyi félretett pénzzel és egy üzleti társsal, hogy nyitottam és pici éttermet vidéken egy tó partján. Hatalmas örömet okoz ez nekem. Ma már látom, hogy annyira jó kis csapat gyűlt itt össze, hogy meg is leptem őket. Mindenkinek szép és egységes munkaruhát, ami egységes megjelenést adott és nagyon örült mindenki. Az egyedi munkaruha nem csak szerintem, de a többiek szerint is fontos.